Ízek, emlékek, álmok – a cigánylecsó története

Ízek, nevetés, egy megható beszélgetés és egy kamaszlány álmai – ebből született nálunk az év legkedvesebb fogása. Te ismered a cigánylecsót? 😊

Azt mondják, aki szeret enni, az szeret főzni is. Hát, én szeretek. Enni is, főzni is. Leginkább olyan ételeket készítek, amelyek egyszerre gyorsak, egyszerűek és kiadósak. Nem csoda hát, hogy az egyik kedvencem a lecsó.

Persze sok kedvencem van – és ha egy íz egyszer elrabolja a szívem, az hónapokig uralja a konyhámat. Ezért is vezettük be a férjemmel azt a hagyományt, hogy minden év végén kiosztjuk az „év kajája” címet. Az az étel nyer, amit a legtöbbször készítettünk – és amit a legnagyobb örömmel ettünk.

Az idei év nyertese – a krémlevesek sorozatát megelőzve – a cigánylecsó lett.

Pedig erős volt a mezőny: az egzotikus vöröslencse-krémleves, a különleges ízvilágú, édesburgonyás változat, és a szerény, de tápanyagban és aromában gazdag póréhagymaleves is versenyben volt – mindegyik állt már korábban a dobogó tetején.

A lecsó eddig még sosem nyert, amit – ha jobban belegondolok – igazából nem is értek, hiszen mindig is különleges helyet foglalt el a szívemben. A lecsó számomra nem egyszerűen étel, ennél valami több: emlékek, gyerekkori nyarak, tábori esték íze… egyfajta varázslat, ami összeköti a generációkat, kultúrákat, hangulatokat.

Lecsóból legalább öt különböző változatot ismerek. Elsőként ott a klasszikus kolbászos-tojásos magyar verzió. Aztán a közel-keleti shakshuka, karakteres, fűszeres ízvilággal. Az erdélyi változat padlizsánnal, sok paradicsommal készül. A francia ratatouille különlegességét az előre megsütött zöldségek adják. És talán a számomra legkedvesebb: a tökös-tejfölös lecsó, keresztanyám öröksége.

Sosem gondoltam volna, hogy ebből a sorból még valami hiányozhat.

Egyszer azonban történt valami, ami mindent megváltoztatott.

Hazafelé buszoztam egy szakmai programról. Szórakozottan bámultam ki az ablakon; körülöttem a szokásos kép: fáradt, fásult emberek, a telefonjukat pörgetve... Egyszer csak valami egészen más vonta magára a figyelmem.

Vidám nevetgélés, élettel teli beszélgetés szűrődött a busz hátsó részéből. Egy roma család ült ott: apa, anya, és egy bájos, mosolygós, duci kamaszlány. Derűsen beszélgettek a nap eseményeiről, nevetgéltek, ugratták egymást – és a jókedvük engem is teljesen felvillanyozott.

Akkor figyeltem fel rájuk igazán, amikor a lány lelkesen mesélni kezdett a vacsoráról – cigánylecsót készítenek majd este. Nem bírtam megállni. Odamentem hozzájuk.

Hebegtem-habogtam valamit arról, mennyire szeretem a lecsót, de erre egyáltalán nem volt szükség – nyitottan és kedvesen fogadtak. Elmondták, hogy a közeli üzemben dolgoznak, ahol orvosi műszereket szerelnek össze három műszakban, de ma szabadságot vettek ki – jutalomként, mert a nagylányukat felvették a vendéglátóipari szakiskolába.

A lány szakácsnak készül. Már felsős kora óta, amikor csak teheti, besegít a helyi büfébe, ahol nagyon szeretik: szorgalmasnak és tehetségesnek tartják. Az az álma, hogy egyszer egy menő fővárosi étterem konyháján dolgozhasson…

A cigánylecsó receptjét is lelkesen fújta: „A titok: a káposzta! Sok friss, ropogós fehér káposzta kell bele. Meg csípős paprika – az nem hiányozhat egyetlen a hagyományos roma ételből sem.” Azt is elárulta, hogy a nagyitól azt tanulta: az teszi az igazi lecsót, hogy egyszerű, és jókedvvel készül. Minél színesebb, annál jobb. És ha egy nyári estén a bogrács is előkerül, meg a szomszédok, rokonok, nóta, tánc – akkor lesz ám igazán finom!

Elköszöntem tőlük. A szülőknek sok örömet kívántam, a lánynak pedig azt, hogy teljesüljenek az álmai. Már a buszról leszállva tudtam: aznap este nálunk is cigánylecsó kerül az asztalra.

Ahogy a fazékban rotyogott a vacsora, bennem is ott kavargott ez a derűs, őszinte, kedves beszélgetés. Talán ezért szeretem annyira a cigánylecsót. Mert egyszerű, elronthatatlan, tápláló – de számomra több mint étel: egy találkozás íze, emléke, emberi értéke.

A tradicionális cigánylecsó receptje: (Forrás: ripost.hu, 2022.10.)

Hozzávalók:

• 4 db hagyma

• 4 db tévépaprika

• 3 db erős paprika

• 4 db paradicsom

• 1 közepes fej fehér káposzta

• 10 dkg füstölt szalonna

• 1 szál házikolbász

• 2 ek pirospaprika

• só, bors

Elkészítés:

1.     A zöldségeket szeleteld fel, a szalonnát kockázd apróra.

2.     Magas falú edényben pirítsd meg a szalonnát, majd fonnyaszd meg rajta a hagymát.

3.     Add hozzá a paprikát, paradicsomot, káposztát. Szórd meg pirospaprikával, sózd,

borsozd, és önts alá kevés vizet.

4.     Gazdagíthatod egy szál karikára vágott házikolbásszal is

5.     Közepes lángon, gyakori kevergetés mellett főzd, amíg a zöldségek megpuhulnak és a

lecsó sűrű, szaftos lesz.

6.     Friss kenyérrel vagy aranybarna, ropogós „bodaggal” (roma laposkenyérrel) tálald.

Ne lepődj meg, ha táncra perdülsz utána!

Szöveg: Dr. Prezenszki Zsuzsanna, pszichiáter

A fotók forrása: Pixabay