A közösség ereje

Élménynapot tartottunk alapítványunkkal augusztus 29-én szombaton, a Teleky-Wattay Kastélyszálló kertjében. A közösség, mely az elmúlt időkben az online térbe szorult, most újra személyesen találkozott. A nap mélységét és hangulatát talán a legjobban egy biciklista mutatta meg, aki pedig nem is a közösségünkhöz tartozott…

Igen, egy ismeretlen biciklista. Délelőtt, délután sűrű volt a program. Miközben délután jógáztunk, egy kerékpáros fiatalember tévedt be a kastélykertbe.

Eleinte csak távolról, a biciklije kormányát tartva nézett minket. Figyelni kezdtem… A távolból is láttam, hogy a szeme egyre jobban elkerekedik. Néhány perc után a kerékpárját egy fához támasztotta, és egyre kevésbé titkolt ámulattal nézett minket. Eleinte szégyenlősen, aztán maga is a fűbe telepedve lelkesen végezte velünk a gyakorlatokat.

Én pedig arra gondoltam: igen, ismerem ezt a varázslatot. Az egyet érző, együtt-érző csapat sodrását. Az ellenállhatatlan húzóerőt, amit ez a közösség – a mi közösségünk- képvisel.

Szerettem volna felállni, és odakiáltani ennek a fiatalembernek: értem az erőt, ami idehúzta.

Nem is tudja, milyen különleges csapatba került. Ez az a csapat sokat próbált, különleges emberek gyülekezete. Olyan közösség, ami segít megélni, túlélni a nehéz pillanatokat.

Erőt meríteni, akkor is, amikor úgy tűnik, már miden elfogyott.

Felállni, ha úgy jön, merni elbotlani, de felállni újra, hol döcögni, hol kocogni tovább - a társak mindig ott lévő szeretetével, jóakaratával kísérve.

A fiatalember jógázott, én pedig nem kiabáltam, bár örömömben szerettem volna. Csak megőriztem ezt az élményt, mélyen a szívemben. Ami annyira szépen összefoglalja mindazt a tapasztalást, amit ez az Élménynap sokunknak jelentett.

De nézzük, mi is történt ezen a gazdag napon?! Kétségtelen, hogy a találkozásoknak különös, meleg tónust adott, hogy az online tréningek után most találkoztunk első ízben személyesen.

A 30 fős program néhány nap alatt dugig megtelt. Megtisztelő volt számunkra, hogy meghívásunkat elfogadva velünk volt Rozványi Balázs a Magyar Rákellenes Liga elnöke, és Sári Edina, a Nézőpontváltó Egyesület vezetője, mint alapítványunk együttműködő partnerei.

A csodaszép kastélykert kedvesen fogadott, az egész park a miénk volt a ragyogó nyári napon, vadregényes ösvényeivel, vadvirágokkal és pillangókkal, vadszőlővel benőtt ódon kőoszlopokkal, a hűs párát adó szökőkúttal…

Egy rövid, vidám, ismerkedő, név-memorizáló játék után nekiindultunk, hogy meditatív sétában járjuk be a parkot. Miközben felfedeztük, átéltük mindazt a szépséget, gazdagságot, amit a hely, a nyári verőfény nyújt, az elmélyült jelenlétben lehetőségünk volt felfedezni azt is, ami mindebből lelkünkben tükröződik vissza, belső élményeinket gazdagítja.

A kastélyhoteltől kapott finom ebéd után Béres Zsuzsi légzésjóga oktató vezetésével jógáztunk a fák hűvösében. A könnyű, de testet - szellemet felüdítő gyakorlatok során többen megéreztük, hogy ezek az egészen egyszerű gyakorlatok valóban könnyen beépíthetők a mindennapi egészség megőrzésbe.

Majd az „Öt elem” vezetett meditáció következett, hogy a külső élmények és belső tapasztalatok harmonizálódását, összehangoltságát teljessé tegye. A napot egy rövid játék zárta: egy körbeadott kő története köré kerekítettük aznapi élményeinket, megéléseinket, vágyainkat, reményeinket.

A programot záró beszélgető körben mindenki megfogalmazta a nap számára meghatározó eseményeit, érzéseit.

Kerestem én is a szavakat: hogy lehetne néhány mondatban visszaadni mindazt a gazdagságot, ami ebbe az egy napba belefért, a megható, felemelő, szívszorító, vidám, önfeledt pillanatokat… S ekkor jutott eszembe az ismeretlen biciklista. Akinek őrzőm a képét a szívemben, elégedettséget és örömet érzek, ha rá gondolok.

Ahogy őrzöm – azt hiszem, bátran mondhatom – minden résztvevőnkkel együtt ennek a szép és tartalmas napnak az emlékét: együtt, veletek.