Amikor a kemoterápia véget ér – megkönnyebbülés helyett szorongás!?

Az onkológiai kezelések megterhelőek, a mellékhatások a testet is, a lelket is próbára teszik.
Mégis, a kezeléssorozat végén, a várva várt felszabadulás helyén sokszor csak valami furcsa, zavaró űr tátong.

Van egy furcsa jelenség, amit szinte minden daganatos beteg tapasztal, aki kemoterápián esett át – de nem tudják, mit kezdjenek vele.

Az onkológiai kezelések nagyon megterhelőek. Gyötrelmes mellékhatások kísérik, amik nemcsak a testet, hanem a lelket is próbára teszik. Napokig tartó kimerültség, gyengeség, nyomott közérzet, émelygés, étvágytalanság… Rossz ezt megélni. A kezelések megviselik a lelket is, nem csak a testet.

És ott vannak a „járulékos terhek”.
A félelem: mi lesz, ha ez így marad?
A bűntudat: nem tudom ellátni a dolgaimat, mások csinálják helyettem azt, ami az én feladatom.
Az örök lelkiismeret-furdalás: rendetlen a lakás, nincs friss ebéd, nincs erő a szeretteimmel törődni, beszélgetni, egyáltalán, jelen lenni.

Aztán amikor a kezeléssorozat lezárul, jön egy másik helyzet, ami sokakat felkészületlenül ér.

Az érintettek alig várják, hogy véget érjenek a kezelések. Visszaszámolják a napokat, nagy terveket szőnek: mivel, hogyan fogják megünnepelni az utolsó alkalmat…

…mégis, valami egészen mással találják szembe magukat.

A várva várt boldogság elmarad. A megálmodott, felszabadult öröm helyén egy furcsa, megmagyarázhatatlan űr tátong – és benne a szorongás.

Ahelyett, hogy végre zavartalanul élnék tovább az életüket, élveznék a kezelések utáni könnyedséget - ahogy tervezték - a félelem újabb, másfajta köreit járják tovább.

Akik átélik ezt a különös, nehezen megmagyarázható félelmet, ijedten kérdezik maguktól:
Mi baj van velem? Miért nem tudok örülni? Hiszen most jól kellene lennem…!

Pedig pszichológiailag mindez teljesen érthető.

A bizonytalanság, ami ott marad

Ha valaki daganatos beteg volt, ma még nem lehet teljesen biztos benne, hogy a betegséget teljesen maga mögött hagyta - a leggondosabb kezelés után sem. A kiújulás lehetősége – Damoklész kardjaként – sokáig ott lebeg az érintettek feje felett. Évekig, akár évtizedekig.

Ebben a helyzetben a kezelés vége furcsa módon veszteséget is jelent.
Elveszik egy kapaszkodó, ami véd a kiújulás ellen.

Sokan megfogalmazzák, hogy a kezelések alatt – bármennyire megterhelőek voltak – mégis biztonságban érezték magukat.
Amíg az infúzió csöpög, van valami, ami megvéd.

És amikor mindez véget ér, ott marad a kérdés:
Mi lesz most? Ki vigyáz rám ezután?

Töltsd be az üres teret!

A helyzetet nem könnyíti meg, hogy az orvos sem mond semmit. Persze nem rosszakaratból: ő az onkológiai terápiák szakértője, az ő feladata itt véget ért. Az életmód, a mindennapi egyensúly, a hosszú távú lelki-fizikai regeneráció nem az ő területe.

Így marad az „üres tér”.

Ráadásul az „egészséges életmód” egy nehezen megragadható fogalom. Kevés a valóban megbízható tudás - és annál több a félrevezető ígéret. Újabb és újabb diéták, vitaminok, táplálékkiegészítők... A kínálat a csodaszerekből hatalmas, de eddig még egyik sem állta ki az idő próbáját.

Jogos a kérdés: akkor mit tehetünk?

Amit megtehetünk

A kezelések után maradt űrt, legalább részben, kitölthetjük mi magunk – és könnyebben, mint gondolnánk.  Bár nincsenek biztos módszereink, van számtalan lehetőségünk. Apró dolgok, amelyek önmagukban talán jelentéktelennek tűnnek, együtt azonban komoly erőt jelentenek.

Az egyik legfontosabb felsimerés: tehetünk magunkért

Az egészség nem egy rögzített állapot. Nem olyan, amit - ha egyszer megszereztem - onnantól úgy marad. Az egészség egy folyamat: a szervezeti egyensúly pillanatról pillanatra történő újrateremtése a változó körülmények között. Nem „magától” van – alakul, és alakítható. Amit ma teszünk, annak lenyomata holnap megjelenik a testünkben.

Ezért érdemes úgy bánni magunkkal, hogy annak a lenyomatát később szívesen fogadjuk.

Az apró dolgok ereje

Amikor a szervezeti egyensúly megtartásáról van szó, nem kell nagy, látványos dolgokra gondolni. Sokkal fontosabbak az apró lépések – és a rendszeresség.

Napi egy alma
Zöld saláta egy főétkezés mellé.
Órénként öt perc nyújtózás.
Egy csendes séta a nap végén.
Elegendő alvás. Pihenés.
Egyszerű relaxációs rutinok.
Nevetés. Ölelés. Család. Barátok.

Apró dolgok.
Mindegyik egy újabb szem azon a csodálatos gyöngysoron, amely az egészségedet ékesíti.

Ragadd meg te is ezeket az egyszerű, mégis káprázatos lehetőségeket.
Nem ígérnek csodát – de kapaszkodót igen. És sokszor épp erre van a legnagyobb szükség.