Sugar baby-k klubja

A félelmet megszelídítő, felemelő, mégis egyszerű és hétköznapi példa megunhatatlan téma, ha onkológiai betegségről van szó. Nem véletlen, hiszen talán sehol sincs rá akkora szükség, mint ott, ahol valaki a rák rémével néz farkasszemet. Mindegy, hogy idős vagy fiatal, az út elején jár vagy a végén, férfi vagy nő… A mai írás egy csapat huncut, a kétségbeesésnek fityiszt mutató nőről szól – a sugárterápiás kezelés alatt megalakult sugar baby-k társaságáról. És arról, hogy kreativitással és humorral hogyan lehet megszelídíteni egy ennyire félelmetesnek látszó helyzetet is.

… ami a kezelést megelőzően bizony nem tűnik egyszerűnek.

A betegek tanácstalanul, rettegve várják, hogy mi történik majd velük.

Mit jelent a „besugárzás”? Mit fognak érezni? Fáj, vagy éget? Egyáltalán, mik a következményei – most és később? Megannyi nyugtalanító, megválaszolatlan kérdés. Az ember tanácstalanul áll. Még ha csak tanácstalan lenne! De nem: az agy ennél sokkal kreatívabb. Ott, ahol nincs elegendő információ, egyszerűen teremt magának. Színesebbnél színesebb rémtörténeteket, vadabbnál vadabb katasztrófafilmeket. Így van ez a sugárkezelés előtt is. Mert valljuk be, az a szó, hogy „besugárzás” – megfelelő felvilágosítás nélkül – elég jó hívószóként működik. Ha mindez még nem lenne elég egy vaskos thrillerhez, akkor ott van Dr. Google és a közösségi média kínálatának özöne. Ha valaki önmagában a „sugárkezelés” szótól még nem ijedt volna meg, egy Facebook-csoport kommentjeit olvasva biztosan talál néhány ijesztő ötletet.

A félelem ott van hát, jól felhizlalva, ugrásra készen – de segítség nincs hozzá. Bár lassan két évtizede, hogy

kormányrendelet írja elő pszichológus jelenlétét a szomatikus (testi) betegeket ellátó osztályokon,

még mindig kevesebb a támogatás, mint amennyire szükség lenne.

Persze lehet, hogy nem is mindig pszichológusi szaktudás kellene ide. Azt meg lehetne hagyni az igazán nehéz helyzetekhez – mert abból is van bőven. Sokszor elég lenne néhány értelmes szó. Néha pedig egy egészen hétköznapi gesztus is. Olyan, amilyet Kitti mesélt. Amihez nem kell kommunikációs tanfolyam, sem doktori fokozat.

Kittit a sugárterápiás ágyon fekve mindannyiszor könnyekig meghatotta a fiatal asszisztensnő egyszerű gesztusa. Akárhányszor ott hagyta őt a kezelés néhány percére, a könyökét megérintve azzal köszönt el: „Mindjárt jövünk vissza.”

Szavakkal szinte leírhatatlan, hogy ez az apró mozdulat, ez a semminek tűnő kis mondat mennyit jelent ott, félmeztelenül, a zúgó-búgó, hatalmas és ismeretlen gépek szorításában.

Mint minden szorongás, a sugárterápiától való félelem is jól oldható néhány egészen egyszerű dologgal. Ilyen a rövid, érthető és követhető felvilágosítás.

Semmi többre nem lenne szükség, mint elmondani – vagy legalább egy szórólapon leírni –, hogy mit jelent a kezelés.

Mi a célja, mi a menete, hogyan működik a sugárterápiás berendezés, mire lehet számítani a besugárzás alatt és után.

De amíg ez nincs, abból főzünk, ami van. Összetartozásból, szolidaritásból. Életszeretetből, játékos kedvből – mindabból, amit az emberi kreativitás kimeríthetetlen tárháza kínál.

Ahogy az Onkológiai Intézet betegcsapata is: bátor és találékony nők társasága, harminctól hetven éves korig – a sugar baby-k klubjának tagjai.

A sugárkezelés így egészen más! A rendelő rideg csöndjét náluk folyamatos sutyorgás, kuncogás tölti meg. A sugar baby-k számon tartják, ki hol tart a kezelésben. Mint egy igazi elit klubban, saját rituálékat vezetnek be. Jó szóval és hasznos tanácsokkal fogadják az újakat. Megünneplik és elbúcsúztatják azokat, akik befejezték a kezelést. Együtt drukkolnak az utolsó napokban, együtt számolnak vissza a „végzősökkel”. Megosztják egymással tapasztalataikat: kinek milyen szer vált be a sugárhatás okozta bőrpír kezelésében. Erőt merítenek egymásból, kis közösségük erejéből.

A terápia így is, úgy is lezajlik. Az ismeretlentől való félelem – ahogy a kezelés ritmusával peregnek a napok – lassan oldódik, a végére semmivé lesz.

A szervezet megkapja a segítséget a nem odavaló sejtek elleni harcban. De ez a harc nem csak a testről szól. Ez a kezelés nem csak a fizikai állapotot érinti. Ebben a harcban a lélek is számít – a lélek megtartott, megtartható ereje.

Félni nem jó. Túl sok olyan energiába kerül, amit jobb célra is lehetne használni.

A teljes gyógyuláshoz nem csak a sugár kell.

Ahhoz bizony szükség van a sugar baby-k klubjára is…

Szöveg: Dr. Prezenszki Zsuzsanna, pszichiáter

Képek: ChatGPT