Sugar baby-k klubja

Ha onkológiai betegségről van szól, a félelmet megszelídítő, felemelő, mégis egyszerű és hétköznapi történet megunhatatlan téma. Nem véletlen, hiszen a felemelő és követhető példákra talán sehol sincs akkora szükség, mint ott, ahol valaki a rák rémével néz farkasszemet - legyen idős vagy fiatal, férfi vagy nő, a gyógyulási út elején vagy a végén… Ez a mai írás egy csapat bátor és huncut nőről szól, akik - a kétségbeesésnek fityiszt mutatva – a sugárterápiás kezelés alatt megalakították a sugar baby-k társaságát. Meg arról, hogy kreativitással és humorral hogyan lehet megszelídíteni ezt a helyzetet. Mert megszelídíthető, emberivé és vállalhatóvá varázsolható a sugárterápia is ...

… bár a kezelést megelőzően ez bizony nem tűnik egyszerűnek.

Az érintettek a legtöbbször tanácstalanul, rettegve várják, hogy mi történik majd velük.

Mit jelent a „besugárzás”? Mit fognak érezni? Fáj, vagy éget? Egyáltalán, mik a következményei – most és később? Megannyi nyugtalanító, megválaszolatlan kérdés - az ember tanácstalanul áll előttük. Még ha csak tanácstalan lenne! De nem: az agy ennél sokkal kreatívabb. Ott, ahol nincs elegendő információ, egyszerűen teremt magának. És hogy mit? Hát színesebbnél színesebb rémtörténeteket, vadabbnál vadabb katasztrófafilmeket. Így van ez a sugárkezelés előtt is. Mert valljuk be, az a szó, hogy „besugárzás” – megfelelő felvilágosítás nélkül – elég jó hívószóként működik egy vaskos "thrillerhez". De ha mindez - az elménk, szorongásaink kreatív teremtőereje - nem lenne elég, ráadásként ott van Dr. Google és a közösségi média kínálatának özöne. Ha valaki önmagában a „sugárkezelés” szótól nem ijedt volna meg, elég kinyitnia a számítógépét. A "csodatévő-megmondó" oldalakra rákeresve, vagy egy Facebook-csoport kommentjeit olvasva biztosan talál néhány egészen hátborzongató leírást, tanácsot vagy ötletet.

Az ember ott áll a sugárterápiás rendelő ajtajában, és miközben a jól felhizlalt félelem minden pillanatban ugrásra kész – segítség nincs, hogy mindezzel mit tegyen. Bár lassan két évtizede, hogy

kormányrendelet írja elő pszichológus jelenlétét a szomatikus (testi) betegeket ellátó osztályokon,

még mindig kevesebb a valódi, érdemi támogatás, mint amennyire szükség lenne.

Persze lehet, hogy nem is mindig pszichológusi szaktudás kellene ide. Azt meg lehetne hagyni az igazán nehéz helyzetekhez – mert abból is van bőven. Sokszor elég lenne néhány értelmes szó. Vagy akár egy egészen hétköznapi gesztus is. Amihez nem kell sem kommunikációs tanfolyam, sem doktori fokozat, mégis nagy ereje van. Egy apró mozzanat, ami mégis nagyon sokat jelent.

A sugar baby klub alapítótagja, Kitti meséli, hogy a sugárterápiás ágyon fekve, mindannyiszor könnyekig meghatotta a fiatal asszisztensnő egyszerű gesztusa. Akárhányszor ott hagyta őt a kezelés néhány percére, a könyökét megérintve azzal köszönt el: „Mindjárt jövünk vissza.”

Szavakkal szinte leírhatatlan, hogy ez az apró mozdulat, ez a semminek tűnő kis mondat mennyit jelent ott, félmeztelenül, a zúgó-búgó, hatalmas és ismeretlen gépek szorításában.

Mint minden szorongás, a sugárterápiától való félelem is jól oldható néhány egészen egyszerű dologgal. Ilyen lenne egy rövid, érthető és követhető felvilágosítás is.

Semmi többre nem lenne szükség, mint elmondani – vagy legalább egy szórólapon leírni –, hogy mit jelent a kezelés.

Mi a célja, mi a menete, hogyan működik a sugárterápiás berendezés, mire lehet számítani a besugárzás alatt és után.

De amíg ez nincs, abból főzünk, ami van. Összetartozásból, szolidaritásból. Életszeretetből, játékos kedvből – mindabból, amit az emberi alkotókedv kimeríthetetlen tárháza kínál.

Ezt tette hát az Onkológiai Intézet betegcsapata is: bátor és találékony nők társasága, harminctól hetven éves korig – a sugar baby-k klubjának tagjai.

... és igen, a sugárkezelés így egészen más! A rendelő rideg csöndjét náluk folyamatos sutyorgás, kuncogás tölti meg. A sugar baby-k számon tartják, ki hol tart a kezelésben. Mint egy igazi elit klubban, saját rituálékat vezetnek be. Jó szóval és hasznos tanácsokkal fogadják az újakat. Megünneplik és elbúcsúztatják azokat, akik befejezték a kezelést. Együtt drukkolnak az utolsó napokban, együtt számolnak vissza a „végzősökkel”. Megosztják egymással tapasztalataikat: kinek milyen szer vált be a sugárhatás okozta bőrpír kezelésében. Erőt merítenek egymásból, kis közösségük erejéből.

A terápia így is, úgy is lezajlik. Az ismeretlentől való félelem – ahogy a kezelés ritmusával peregnek a napok – lassan oldódik, a végére semmivé lesz.

A sugárterápiával a test megkapja a megfelelő segítséget a nem odavaló sejtek elleni harcban. De ez a harc nem csak a testről szól. A kezelés nem csak a fizikai állapotot érinti. Ebben a harcban szükség van az emberi gesztusokra, mert a lélek is számít – a lélek megtartott, megtartható ereje.

A teljes gyógyuláshoz kellene nem csak a sugár kell.

Ahhoz bizony szükség van a sugar baby-k klubjára is…

Szöveg: Dr. Prezenszki Zsuzsanna, pszichiáter

Képek: ChatGPT