Nyárutó a salgótarjáni csapattal

Szeptember 13-án szombaton a Karancsok lábánál fekvő Tarjáni Gyerektáborban jártam. Partnerszervezetünk, a Magyar Rákellenes Liga Salgótarjáni Alapszervezetét vezető Kreicsi Mária és Vitek Eszter meghívására érkeztem, hogy előadást tartsak életmód táborukban. Örömmel mentem: régóta terveztük már, hogy ellátogassak ehhez a lelkes kis csapathoz, amely Marcsi és Eszter odaadó, lelkes vezetésével az évek alatt igazi egységgé kovácsolódott.

A helyszín egészen káprázatos. A füstös nagyváros után a barátságos kis tó szomszédságában fekvő, hegyekkel övezett, hatalmas zöld részen elterülő tábor igazi felüdülés. A fák árnyékában, a szellős teraszon ülünk le az előadáshoz. Az előadás azonban a résztvevők nyitott csapatával - nagy örömömre - gyorsan párbeszéddé alakult.

A beszélgetés a mindenki által jól ismert szlogen körül indult: „gondolkodj pozitívan!”.

Ahogy a visszajelzésekből most is kitűnt, szinte nincs olyan, aki daganatos betegséggel szembesülve ne találkozott volna ezzel a mondattal. De az is kiderült, hogy mennyi dühöt, mennyi tehetetlen keserűséget vált ki ez az – egyébként valószínűleg jószándékkal elhangzó – két szó.

Mert persze hogy jó lenne pozitívan gondolkodni, jó lenne derűsnek, és hittel telinek maradni – de senki nem mondja meg, hogy hogy kell.

Ahogy megegyeztünk, nem szól ez sokszor másról, mint a külvilág félelméről: „csináljunk úgy”, mintha minden rendben lenne, akkor talán nem kell foglalkozni vele, nem kell farkasszemet nézni a rettegéssel.

Ahogy a gondolatot tovább fűztük, szó esett arról, hogy mennyire hamis, és mennyire nehéz, ha a környezete elvárásának eleget téve természetes érzéseinket elnyomjuk. Mennyi fájdalommal jár a ki nem fejezett, az érző, empatikus fül híján ki nem fejezhető félelem. Igazi teher nem csak a lélelknek, de a testnek is - nem lehet, de nem is szabad hagyni, hogy belénk szoruljanak. Az érzelmeink elfojtása nem egyenlő a pozitív gondolkodással.

Többen megfogalmazták, hogy nem csak az nehéz, hogy önmagunknak „megengedjük” felkavaró, „negatív” érzéseink megélést, de nehéz ezt a jogunkat világ felé érvényesíteni.

Sokunkban ott él a félelem: mi lesz, ha nem viselkedem „megfelelően”. Mi lesz, ha elveszítem emiatt a környezetem támogatását, jóindulatát. Emiatt lemondunk igényeinkről, és a saját jóllétünk, saját testi és lelki igényünk tisztelete sérül.

De beszéltünk arról is, hogy amikor a szeretetteli elfogadás lehetővé teszi, hogy utat adjunk nehéz, fájdalmas érzéseinknek, a dolgok "jó" oldala is könnyebben meglátható. Minden szituációban megkereshető és meglátható az, ami van, ami értékként rejlik benne, ami a továbbiakra haszonnal vihető tovább.

Sok idevágó személyes példa hangzott el arról, hogy mit jelent a hétköznapokban megtalálni az egyszerű dolgok örömét. Az aggodalmak, vagy egyszerűen csak a mindennapi daráló köreiben felfedezni a szépséget, értéket mindabban, ami körülvesz bennünket. A nehézségek szorításában is megélni a felszabadultságot.

Megfogalmazódott, hogy bár az „életmódváltás”, személetmód váltás” néha elcsépelnek tűnő fogalom, az a képesség, hogy megragadjuk a dolgokban rejlő lehetőséget, hogy a hétköznapiságba ragadt tekinteten túl frissen nézzünk rá a dolgainkra – elsajátítható.

Ahogy önvédelmünk, énerőnk is fejleszthető. Támogatással, a közösség segítségével képessé válunk arra, hogy elfogadjuk önmagunkat, fájdalmainkat, örömeinket.

Így lehetővé válik az, hogy szervezetünk egészének működését a külső megfelelés helyett a valódi belső igénnyel való összehangoltság irányítsa.

A nagy beszélgetés közben – az életmód váltás élő példájaként – elvégeztünk néhány egyszerű, energetizáló gyakorlatot. Anélkül, hogy a székekről felálltunk volna átmozgattuk, felfrissítettük magunkat, és megállapítottuk, hogy azok a „trükkök”, amit jól- létünkért tehetünk, egyszerűek is, és élvezetesek is.

Igazi élmény volt ez a délután, a tengernyi zöld, a hűs terasz, az élénk, mindannyiunkat megmozgató beszélgetés, a nagy felismerések, nagy nevetések. De ennél is nagyobb élmény volt átélni újra - most a salgótarjáni csapattal – az egymást támogató emberek közösségének gyógyító, megtartó erejét.