Mellrákinfó Egyesület konferenciája – 2025. február 15., Barabás Villa

A Mellrákinfó Egyesület március 15-én, a csodaszép Barabás Villában tartotta 9. konferenciával összekötött találkozóját. A rendezvény meghívottjaként én „A gyógyulás gyöngyszemei” címmel tartottam előadást. Bár inkább összekacsintás volt ez, mint előadás. Néhány bevezető gondolat után egy villanásnyit ránéztünk az erőforrásainkra. Megnéztük, hogy a közösségi média hamis világával szemben milyen erőt rejtenek belső képeink, mekkora ereje van annak, ahogyan önmagunkra nézünk, ahogyan önmagunkat látjuk.
Erőforrás-gyöngyszemeink, igaz tükreink, a sikeres megküzdés apró, de értékes morzsái ott lapulnak a lelki kincstárunk mélyén.
Sikeres megküzdés – milyen rideg és hivatalos kifejezés ez… Mennyi félelmet, kétséget és fájdalmas élményt sűrít magába! Meg persze sok szép mozzanatot is: a remény, az öröm, az erő, a szeretet és a támogatás pillanatait. Az onkológia szerepe is elvitathatatlan abban, hogy létezik – és egyre elterjedtebb, egyre természetesebb – ez a fogalom. A daganat kezelésének üstökösszerű fejlődésével szinte napról napra jelennek meg olyan eszközök, amelyek még pontosabban, hatékonyabban és kíméletesebben veszik fel a harcot a kórral. Mégis nehéz ez az út, hiszen azzal, hogy a végleges megoldás, a biztos gyógyulás még várat magára, a betegség – a diagnózistól a vizsgálatokon és kezeléseken át a későbbi kontrollokig – komoly kihívást jelent.
Az emlőrák esetében a helyzet még speciálisabb. A női test ékét, az anyaság szimbólumát jelentő emlő betegsége nemcsak a test működését zavarja meg, hanem a nőiség és az intimitás megélését, az önmagunkkal, testi valónkkal való harmonikus viszony megtartását is. Komoly romboló szerepe van ebben a közösségi médiának is, amely naponta tolja elénk azoknak a „jó nőknek” a képeit, akik nem léteznek, soha nem is léteztek. Mégis, önkéntelenül is hozzájuk hasonlítjuk magunkat. Reklámok, portéka, szelfik tömkelege ömlik ránk, és hiába tudjuk, hogy az arcok, alakok valótlanok és manipuláltak. A lélek működésének alapszabályai szerint ezek a képek érzelmileg akkor is mélyen hatnak ránk, ha fejben elutasítjuk őket.
Ahogy egyre elterjedtebb a szociális média használata, annál erősebb az ártó hatása is. Vannak azért előnyei is.
A világháló létrehozta a daganatos betegek felvilágosultabb, tudatosabb generációját, és megteremtette az együtt gyógyulók közösségét – és ez az erő felbecsülhetetlen.
Orvosként és emlőrákkal érintett „civilként” is hiszem, hogy az emlőrák gyógyításának elmúlt 10-15 évben látott fejlődésében nagy szerepe volt az érintettek közösségének. Azoknak a bátor és erős nőknek, akik kiléptek a félelem homályából, akik felelősséget vállalnak magukért, kiléptek a passzív betegszerepből, és aktívan részt kérnek a gyógyulásukból.
De mit is jelent aktívnak lenni? Mit jelentenek azok a nagy szavak, hogy felelősséget vállalni, tenni önmagunkért?
Lehet, hogy egészen apró dolgokat. Talán csak annyit, hogy merünk kérdezni, hiteles válaszok után kutatni, előadásokra, csoportokra járni.
Megválogathatjuk az ételt, amit elfogyasztunk. Figyelhetünk a munka és pihenés egyensúlyára. Felelősen használjuk azt a különleges lehetőséget, amit a gondolkodásunk rejt. Mindennapjainkat arra építjük, ami van, nem azon kesergünk, ami nincs.
Nem dőlünk be a hamis képek káprázatának.
A szervezetünk reagál az elménkben megjelenő képekre. Azokra is, amelyeket a szociális médiában látunk, és azokra is, amelyeket mi magunk, „belülről” vetítünk magunk elé. Ami a belső gondolati térben megjelenik, az rezonál bennünk érzelmileg is. Ezért fontos, hogy meghatározzuk, mit engedünk be a fejünkbe, és mit zárunk ki onnan.
A gyógyulás gyöngyszemei – amelyek önmagukban talán apróságok – egy mutatós láncba fűzve nagy értéket képviselnek.
Ahogyan az együtt gyógyulók közössége is, amelynek minden tagja egy-egy ragyogó gyöngyszem a láncon. Azon a láncon, amely a valódi szépség és erő gyöngysora, amely segít, megtart és bátorít – és amelyben valóban sorsfordító erő lakik.
Lejegyezte: Dr. Prezenszki Zsuzsanna, pszichiáter Kép: Pexels
Comments