Miért igen a kemoterápiára?

A kemoterápiát számos félelem és előítélet övezi, holott az elmúlt évtizedekben jelentős, kedvező változások történtek. Mégis - ez a kezelés máig igen nehéz, nagy szükség van az érzelmi támogatásra. A negatív előítéletek oldása, a félelmek csökkentése és a sikeres megküzdés elősegítése közös felelősségünk.

„…és elfogadtad a kemoterápiát?!” – Alig telik el úgy hét, hogy ne találkoznék ezzel a mondattal. Daganatos betegekkel beszélgetve újra és újra előkerül, mert szinte nincs olyan érintett, aki ne szembesülne vele. Szűkebb vagy tágabb környezetében mindig akad valaki, aki – elhűlve, szinte már megbotránkozva – nekiszegezi a kérdést.

És ez azért nehéz, mert a kemoterápiára igent mondani embert próbáló feladat. Még akkor is, ha valaki eltökélten küzd, és mindent meg akar tenni a gyógyulásáért. Most legszívesebben azt írnám, hogy nem értem ezt a kérdést, de az igazság az, hogy értem. Értem – csak rettenetesen haragszom érte. Leírom, hogy miért.

Félelmek és előítéletek

A „kemoterápia” szó valóban félelemkeltő. Valami mély, ösztönös és nehezen megfogalmazható rémületet ébreszt szinte mindannyiunkban. Fájdalmat, szenvedést, gyötrelmet társítunk hozzá. Elég csak meghallani, és máris megjelenik előttünk egy sápadt, kopasz, csontsovány, aláárkolt szemű, halálra ítélt ember képe.

Nem állítom, hogy a kemoterápia könnyű – mert nem az. Valóban máig kemény és megterhelő kezelési forma. Rossz közérzet, hányinger, hányás, fogyás, hajhullás – ezek mind ott vannak a gyakori mellékhatások listáján. Mégis, a kép, ami a köztudatban a kemoterápiáról él, sokkal sötétebb és félelmetesebb, mint a valóság. Hadd osszak meg valamit a betegeim tapasztalataiból: a félelem, az elképzelt szenvedés gyakran rosszabb, mint maga a kezelés. Azok, akik végigcsinálták és meggyógyultak, mind azt mondják: a rémképeik a kezelés előtt sokkal sötétebbek voltak, mint amit végül megéltek.

Azt hiszem, ennek az az oka, hogy a bennünk élő kép a kemoterápiáról egy másik korszak lenyomata. Jó 50–60 évvel ezelőttről maradt ránk, abból az időből, amikor ez a kezelés még egészen mást jelentett: kisebb tudásbázissal, alakuló tapasztalatokkal és gyakran valóban elkeserítő eredményekkel.

Azóta azonban sokat változott a helyzet. Az onkológiai kezelések egyre pontosabbak és kíméletesebbek lettek. Egyre többet tudunk a hatóanyagok működéséről, és arról is, hogyan csökkenthetők a mellékhatások.

Megterhelés az egészséges sejteknek, végzetes dózis a rákos sejteknek

Mi is az a kemoterápia? Az onkológiai kezelések egyik leggyakoribb formája, amelynek során olyan hatóanyagot juttatnak a szervezetbe, amely a ráksejteket elpusztítja, vagy megakadályozza azok további szaporodását. A hagyományos kezelés során alkalmazott szerek a szervezetben szétáradva valamennyi sejtet elérik. A hatóanyag nem válogat: bejut az egészséges sejtekbe is – emiatt jelennek meg a mellékhatások.

Ugyanakkor a kemoterápiás megterhelésnek kitett, de alapvetően egészséges, jó teherbírású sejtek a szer kiürülése után regenerálódni kezdenek. A kezelés múltával az émelygés, hányás megszűnik, a kihullott haj újra kinő. Az a gyógyszerdózis viszont, ami az egészséges sejtek számára még elviselhető, a rákos sejtekre nézve végzetes. Mivel ezek a sejtek eleve sérültek, életfolyamataik hibásak, hiányzik belőlük az a képesség, amivel a külső, ártó hatásokkal szemben védekezni tudnak.

Jó minőségben élhető életévek

A napjainkban is intenzíven zajló kutatások a kemoterápia hagyományos formái mellett egyre több új onkológiai kezelési lehetőséget hoznak. Ilyenek a biológiai és immunterápiák. Ezek az „okos” hatóanyagok már képesek célzottan felismerni és elpusztítani a rákos sejteket – így nemcsak hatékonyabbak, de a szervezetet is sokkal kevésbé terhelik meg.

Ha valakiben még mindig az él, hogy a kemoterápia elviselhetetlen mellékhatásokkal jár, ma már téved. Az orvosi technológia fejlődésével a mellékhatások jelentősen csökkentek, és a kezelések egyre inkább a beteg igényeire szabhatók. A félelem helyett lassan elkezdhetjük megtölteni ezt a szót valami mással: reménnyel, új lehetőségekkel, a gyógyulás esélyével – és olyan életévekkel, amelyek jó minőségben élhetők.

A kezelés nem helyettesíthető, de kiegészíthető

A mellékhatások enyhítését és a sikeres megküzdéshez szükséges jó közérzet fenntartását sokféle kiegészítő terápiás eszköz segítheti. Ilyen például a mozgás – természetesen mindig csak annyi, amennyit az aktuális állapot enged. De ide tartozik a relaxáció, a jó közösségi programok vagy bármilyen örömmel végzett kreatív tevékenység is. Erről a blogjegyezéseknél is olvashatsz, pl. a ManóDumák között. 

Ha szóba kerül a daganatos betegség, a kiegészítő eljárások között szinte mindig az első helyen merül fel a diéta szerepe. A megfelelő étrenddel kapcsolatban azonban sok a félreértés – és még több a téves, sőt káros információ. Kétségtelen, hogy sokat tehetünk a szervezet harmonikus működéséért azzal, ha megválogatjuk a bevitt táplálék tisztaságát és minőségét. Ugyanakkor az onkológiai kezelések alatt nincs helye a szervezetet kimerítő, sanyargató diétáknak. És bár sokan szeretnénk hinni benne, nincs olyan étrend vagy szabályrendszer, amely garantáltan meggyógyítja a rákot – és ez nemcsak a táplálkozásra igaz. ( A Tudástár cikkek között is találsz segítséget a táplákozáshoz a kemoterápia alatt, és az erőnléted fenntartásához.)

A kiegészítő eljárások hasznossága mellett fontos hangsúlyozni: a megfelelően végigvitt, szakorvos által előírt és felügyelt onkológiai kezelésnek nincs alternatívája.

Mindannyiunk felelőssége

A kemoterápiával kapcsolatos előítéletek csökkentése – szó szerint – életeket menthet. Mivel valóban megterhelő kezelésekről van szó, a pácienseknek végig erős támogatásra van szükségük. Praktikus segítségre is, de leginkább érzelmi támaszra. A megerősítés ilyenkor rengeteget jelent. Semmi sem ad annyit, mint az az érzés, hogy elfogadnak, és valaki mellette áll. Így lehetővé válik, hogy a beteg – amennyire csak lehet – zavartalanul élje végig a terápia megpróbáltatásokkal teli időszakát.

Alapítványunk háza táján számos erőt adó példát látunk. Azokról az érintettekről van szó, akik a kezelések segítségével helyreállították, és tartósan őrzik szervezetük új egyensúlyát. És ezekre a példákra szükség van. Blogbejegyzseink között ezeket is megtalálod, Bea történtetéről itt olvashatsz.

Gyógyítók, gyógyultak, hozzátartozók és a média képviselői – mindannyian fontos szerepet játszunk abban, hogy hiteles és pontos kép alakuljon ki az onkológiai kezelések valódi szerepéről.

A negatív előítéletek oldása, a félelmek átalakítása és a betegséggel való sikeres megküzdés támogatása mindannyiunk felelőssége.

Dr. Prezenszki Zsuzsanna pszichoonkológus

Fotó: Pixabay