Karácsonyváró erőforrásnap Gödöllőn

A karácsony időszaka különleges pontja az évnek. Ez az időszak a téli napfordulóval kezdődik, amelynek minden kultúrában kiemelt jelentősége van. Ilyenkor ünnepeljük a Fény örök, töretlen és múlhatatlan diadalát a sötétség erői fölött.

Számunkra ezt a csodát a karácsony hozza el, amely talán az év legszebb ünnepe – de egyben a legnehezebb is. Nemcsak azért, mert felgyorsult, anyagi értékekre összpontosító világunk megnehezíti, hogy lecsendesedjünk, ráhangolódjunk az ünnep valódi jelentésére. Hanem azért is, mert

a karácsony fájdalmasan szembesít bennünket a hiányainkkal.

Szeretteink közelsége, az összetartozás, az igazi meghittség soha nem hiányzik annyira, mint a szeretet ünnepén.

Ha hiánnyal, lemondással indulunk neki, ahelyett hogy fénybe és reménybe öltöztetné lelkünket, a karácsony csalódást, keserűséget és fájdalmat is hozhat. És bizony

sok minden hiányozhat ilyenkor: az elveszett gyerekkor, a soha meg nem élt ártatlanság, az illúziók, az elveszni látszó remények.

A megsérült egészség árnyéka is ott lebeghet felettünk, és nehéz ilyenkor előcsalogatni az ünnepi ragyogást.

Mi mégis erre vállalkoztunk december 14-én. Arra, hogy a betegség, a veszteségek és a hiányok terhével is megtaláljuk az Ünnep méltóságát, erejét és szépségét. Mert – akárhogy is – a karácsony szép.

A karácsony szelleme maga a varázslat. Ígéret és csoda. Az ünnepek közül a legvarázslatosabb: az a szakrális pont, ahol ég és föld összeér, ahol megnyilvánul a minket meghaladó erő, ahol testet ölt Isten igéje.

Ezért gyűltünk össze Gödöllőn az erőforrásnapra, hogy együtt készüljünk erre a különleges alkalomra. Kitisztítsuk, ünneplőbe öltöztessük a lelkünket, és töltekezzünk az ünnepi várakozás izgalmával, szépségével és örömével.

A karácsony ígérete, a megszülető Fény reménye az egyszerű dolgok dicsérete. Ez az ünnep nem a cifra ajándékokról vagy a nagy lakomákról szól.

Egészen apró gesztusok és egyszerű dolgok teszik valódi tartalommal telivé. Így van ez testünk-lelkünk egyensúlyával is: az egészség látszólag jelentéktelennek tűnő mozzanatokon múlik.

Erőforrásnapunk is ezekről a kis dolgokról szólt – a kicsi dolgok nagyságáról. Arról, hogy ha együtt vagyunk, ha szeretetben összekapaszkodunk, rengeteg egyszerű és gyönyörű eszköz áll rendelkezésünkre, hogy felüdítsük testünket, tápláljuk lelkünket.

A gödöllői Polgármesteri Hivatal jóvoltából kaptuk a termet, amelyet az elsőként érkezők karácsonyi díszekkel tettek ünnepivé. A batyusbál asztalára finom falatok kerültek, miközben mesék szárnyán indultunk el a karácsony felé. Boris Ilona, az ünnepség mesemondója, csodálatos történetekkel és játékok varázsával töltötte meg a délelőttöt.

Megtudtuk, miért kerül piros alma és színes fényfüzér a karácsonyfára, és hogy az együtt töltött gondtalan pillanatok mennyivel többet érnek, mint bármilyen tökéletesre csiszolt feladat.

Ilona meséinek szárnyán a remény gyertyájával újraélesztettük a béke, hit és szeretet lángját. Mert amíg él a mese, él a remény is.

Ebédszünetben nagy sétát tettünk a gödöllői karácsonyi vásár forgatagában, majd Vajek Andi játékos, önszeretetre hangoló feladataival folytattuk a délutánt. A nap igazi fénypontja Szabó Kriszta „székes zumbája” volt: csodaszép karácsonyi dalokra táncoltunk, kézzel-lábbal, Kriszta mosolygós vezetésével.

A napot egy vezetett fény-meditációval zártuk, majd a szabadban, a mécsesekből rakott karácsonyi csillag mellett jártuk el a program záró körtáncát.

Az együtt töltött nap – a belső Fény megszületésének vágyában – csodaszép volt.

Meghitt pillanatok, nagy nevetések, megosztott fájdalmak és örömök, elsimult hiányok és kifényesedett remények díszítették lelkünk karácsonyfáját.

Érjen messzire ennek a napnak a fénye – legalább a következő programunkig, amelynek hírét reméljük, hamarosan elhozhatjuk!

Szöveg: Dr. Prezenszki Zsuzsanna, pszichiáter